Mióta a férjemmel vagyok, elég sokat autókázunk. Ő nagyon szereti a gyorsaságot, a száguldást, minden alkalommal kiabál, amikor nagyobb sebességre váltunk, szinte őrült imádattal hajt, odavan az adrenalinért, szinte rajong érte. Néha egészen féltékeny vagyok arra a kocsira, de annyiban jó ez a dolog, hogy János törekszik arra, hogy megossza velem az élményt. Azt akarta, hogy szeressem, amit ő, és én ezt tiszteltem benne, mert én sose akartam, hogy megértse azt, amivel foglalkozom. Mármint szerettem volna, hogy eleve értse, de valahogy sosem éreztem elég erőt magamban ahhoz, hogy meggyőzzem arról, érdekelheti, amivel foglalkozom. Őt inkább csak a driftelés érdekelte, és lehet, hogy jól értett volna az olvasáshoz, vagy szívesen nézett volna meg velem néhány művészfilmet, én nem bíztam abban, hogy az ízlésének megfelelne az én ízlésem, egyáltalán nem akartam elhinni, hogy valaha közös nevezőre jutnánk bármilyen kulturális témában. Imádtam, ahogy kedvesen becézgetett, és ahogyan aranyos szemmel nézett rám, amikor sírva fakadtam. Ahogy a fülem mögé tette a hajamat, amikor valamit éppen komolyan mondott. Jó páros voltunk mi ketten, csak éppen meglehetősen különbözőek, és én nem láttam meg ebben a differenciában a szépséget, pedig bőven meg kellett volna. Egy darabig abban a hitben éltem, hogy vele szemben én sosem tévedhetek, de ez a meglátásom elég hamar megdőlt.
Kettőnk közül ő mondta, hogy a napelem rendszer családi házra jó dolog. Mikor megvettük kettőnk közös életének első házát, rögtön ezzel állt elő. Napelem rendszer, családi házra! Soha semmit nem akart még ennyire, azt láttam rajta, hogy még a kocsit is eladná, annyira akarja ezeket a napelemes paneleket. Néztem őt meg a lelkesedését, és éreztem, hogy sokat fogunk még ezen veszekedni, vitázni. Ennek ellenére eléggé gyorsan túltette magát azon, hogy nem akarom… két hétig győzködött, aztán feladta, és nem hozta szóba többé. Amikor viszont teherbe estem, és elmondtam neki a hírt, nagyon meglepődött, aztán örömtáncba kezdett, és elszólta magát: remek, mire megjönnek a napelemek, talán már a gyerek is meg lesz…
Ő a hátam mögött ajánlatot is kért a napelemesrendszerek.info oldalán, a hátam mögött intézkedett, a beleegyezésem nélkül… Két hétig nem szóltam hozzá, utána pedig napokig csak kiabáltunk. Igazán mérges voltam rá, el sem tudtam mondani, hogy mennyire. Én nem akartam napelem rendszert a házunkra… Akkor még nem is tudtam, mi az, mire jó egyáltalán, és hogy mennyire csodálatos találmány. Tévhitben éltem, és csak később derült ki, a napelemek használata után, hogy tényleg nekem való dolog. Hogy olyasmit becsültem alá, nem csak technológiában, hanem a férjemben is, amelyről valójában semmit sem tudtam. Akkor még nem tudtam, mennyire csodálatos dolog a napelem. Tényleg csak akkor világlott ki, amikor János felszereltette a napelemes rendszert a családi házra, hogy ez valami elképesztő. Egész álló nap meleg volt, még este is, amit nem értettem, hiszen akkor nem is sütött a nap. Sokat olvastam a témában, hogy férjem partnere lehessek a kérdésben, és főleg azért, hogy megértsem végre a rajongását a napelemes rendszerek iránt. Később kiderült, hogy ő szeretné majd a gyerekeinket környezettudatosságra nevelni, mert egy ideje rájött, mennyit számít az, ha vigyázunk a természetre… Mióta ezt érzi és belátja, már driftelni sem szokott, és napelemes kocsira váltott.
Mindenesetre megértettem a napelemes rendszerek csodálatosságát, és azóta már tudom, mennyire fontosak egy ember életében. Napelemes rendszer családi házra? Igen!