A múltkor írtam arról, hogy milyen ajándékot kapott tőlem a párom.
Gyuszinak tényleg sok olyan haverja van, akik szeretik az autókat, szeretnek sportosan vezetni, driftelni… Néhányan össze is járnak hétvégenként, amikor jó idő van, a közeli mezőn élik ki e hajlamukat. Gyuszi már régóta rágja a fülem, hogy kísérjem el egyszer. Pedig már azt is említettem, hogy én nem szeretem ezeket a dolgokat, az autókkal sem igen vagyok jóban. Mondta, hogy nézhetem kintről, mint a múltkor, de tök jó lenne, ha ott lennék, mindig van néhány lány, és jól esne neki, ha egyszer én is ott lennék. Kérdeztem tőle, hogy kik szoktak lejárni a lányok közül, és amikor felsorolta a neveket, úgy gondoltam, felhívom Hankát.
Vele elég jóban vagyunk, de a városban szoktunk inkább találkozni. Kérdeztem tőle telefonon, hogy mit szoktak csinálni, amíg a fiúk játszanak. Mondta, hogy piknikezni. Mindig megbeszélik, hogy ki mit visz magával, és kicsit arrébb kiterítik a pokrócot, kajálnak, beszélgetnek. Tetszett a dolog, úgy döntöttem, hogy elmegyek, ezért megkérdeztem Hankát, hogy mit vigyek. Megkért, hogy pokrócot és néhány gyümölcsöt hozzak, a többit majd a többiek. Ezekért a hozzávalókért egyébként általában Hanka felelt, de most motorral akart kimenni, és nem nagyon fért el nála cucc.
Szóval szombat délután kimentünk Gyuszival. Nagyon boldog volt, hogy sikerült rábeszélnie, megígérte, hogy, ha nem érzem jól magam, akkor soha többet nem kell elkísérnem.
Hanka megjött a motorral, nagyon vagány látványt nyújtott. Elmesélte, hogy azért akart motorral jönni, mert új a bukósisakja és ki akarta próbálni. Ez a rövid kis út pont jó első alkalom arra, hogy szokja az új sisakot.
Gyuszi elkérte, hogy megnézze. Szerintem nagyon jól nézett ki a narancssárga, piros, fekete színkombinációval, de én ennél többet közelebbről sem tudtam volna megállapítani, így inkább csak távolról csodáltam.
Hanka mondta Gyuszinak, hogy ez a darab jól szerepelt a bukósisak teszten . Ez nem a szokásos szabványnak való megfelelést jelenti. Az angol kormány kifejlesztette a Sharp tesztet, vagy szabványrendszert, amelynek keretein belül a bukósisakok ellenállóképességét sokkal életszerűbb körülmények között tesztelik. Míg a hagyományos szabványnak való megfelelés pusztán az egyenes vonalú erőhatásokat vizsgálja, addig az előbbi bukósisak teszt a csavart irányú erőhatásoknak is kiteszi a fejfedőt.
Ez egész érdekes téma volt, azért is figyeltem. Hanka mondta, hogy ez a teszt csillagokkal jelöli az eredményeket. Persze az érdeklődésem valószínűleg azért keltette fel, mert Gyuszinak motorja is van, csak még nem használja, állítólag kicsit meg kell még bütykölni, mielőtt teljesen használhatóvá válik. Mindenesetre a kedvesem egyre többet beszél arról, hogy nemsokára használatba veszi a járművet. Persze én meg aggódom emiatt. Most legalább azt tudjuk, milyen bukósisak tesztet kell figyelembe vennie a választáskor. Biztosan erősködni fog, hogy én is vegyek egy bukót, és akkor tud vinni, de szilárdan ellen fogok állni. Még a vezetési stílusától is tartok, a motoron mögötte szerintem halálfélelmem lenne.
Ezt ki is fejtettem Hankának, mikor Gyuszi visszament a fiúkhoz. Hanka nevetett, de azt mondta, ha így érzem, akkor szerinte nem kell erőltetni, az ő húga is hasonló, még egyszer sem mert felülni mögé, de Hanka nem erőlteti. Pedig szívesen vinné magával ide-oda. És nincs kocsija, csak a motor.
Dumáltunk még kicsit a motorokról, aztán másra terelődött a szó.
Végül nagyon jól éreztem magam, ha nem is minden alkalommal, de tuti, hogy elkísérem még Gyuszit erre a hétvégi programra. Hankával is egyre jobban összebarátkozunk, aminek azért örülök, mert a kezdetektől nagyon rokonszenves.
Persze otthon Gyuszi rögtön elkezdett a motoros bukósisakokról beszélni, de mondtam neki, hogy csak olyat választhat, ami a bukó teszten elért minimum 4 csillagot. Gyuszi elvigyorodott, aztán elkezdett győzködni, hogy válasszunk egyet nekem is, 5 csillagost. Mondtam, hogy ezzel sem tud meggyőzni, úgyhogy hagyja abba. Azt mondta, csak szünetet tart, de úgysem nyugszik majd, amíg fel nem ülök mögé a motorra. Valahogyan erre is számítottam. Mondtam, hogy legalább addig jegeljük a témát, amíg még nem működik a motor.
Remélem még jó időbe telik, amíg megcsinálja, mert ez nagy harcnak ígérkezik.
Hét közben aztán felhívott Hanka, megkérdezte, nem kávézunk-e egyet valamelyik délután. Nagyon örültem, hogy megkeresett, már én is azon gondolkodtam, hogy felhívom, csak nem akartam nagyon nyomulós lenni. De így megoldódott a dolog.
Mikor Gyuszi megtudta, hogy találkozni fogunk, csak annyit mondott, hogy reméli, Hanka majd meggyőz a motorozás szépségeiről.
Mondtam, hogy azt várhatja….