Ajaj. Sok hibák követtem már el életem során, de általában csak a magam életére voltak hatással ezek a hibák. De történt nemrég, hogy kicsit megnehezítettem a barátnőm életét (akivel, jelzem, akkor még alig ismertük egymást). Szóval a csodálatos első randinkat és az azt követő fogorvosi kezelést szeretném elmesélni.
Hivatalos autóversenyző vagyok, amióta csak lehetséges: már kiskoromban is gokart versenyekre hordoztak a szüleim. Na de soha, egyetlen verseny közben sem éreztem annyira izgatottan magam, mint, amikor beültettem Fannit az autóba, hogy megmutassam neki, hogy milyen érzés a másik oldalról nézni egy autóversenyzőt. Utoljára akkor baleseteztem, amikor 16 évesen elromlott a fék a gokart autóban, amit vezettem. Nyugi, azért nem kell megijedni, most sem vezettem neki százzal a falnak, csak épp egy picit neki zökkentünk egy oszlopnak, amikor a vezetés helyet Fannit néztem. A légzsákok nem nyíltak ki, ez is mutatja, hogy nem volt vészes a dolog: persze mindketten szembe mentünk a jövő héttel: én a kormányt, Fanni pedig a műszerfalat fejelte meg. Nekem nem történt nagyobb gondom, de szegény csajnak kitörött két fogából is az ütéstől.
Hát az megfogalmazhatatlan, hogy mennyire szégyelltem magam. Micsoda első randi. Azt hittem, hogy soha többet nem fogok látni őt, pedig nagyon tetszett. Kicsit kiakadt, amikor meglátta a tükörben, hogy a két fenti első fogaiból kitört egy egy darab. Tulajdonképpen egy hatalmas háromszög alakú űr tátongott ott, ahol addig tökéletesen összeérő fogak voltak. Szegény, szégyellte magát, nem akart megszólalni. Én persze azt hittem, hogy azért hallgat, mert haragszik rám és többet látni sem akar. Felajánlottam neki, hogy kifizettem a fogpótlását, de erre sem reagált semmit, csak fogta a cuccait, integetett és haza ment. Én vissza ültem az autóba és egész este száguldoztam körbe a pályán, mint valami örült. Nem tudtam, hogy hogyan tudtam ennyire tönkre tenni a dolgot.
Közben egyszer sem néztem a telefonomra. Estére ott várt egy halom üzenet a csajtól, amiben mondta, hogy csak azért rohant el, mert szégyellte magát, de most már rendben van. Azt írta, hogy párszor meggyűlt a szemében a könny, mert sajnálja a fogait, de azért már kétszer kapott röhögő görcsöt, amikor a tükörbe nézett, hogy mennyire viccesen mutat.
Óriási szikla esett le a vállamról. Azonnal kerestem egy budapesti fogászatot, ahol utána olvastam a fogpótlás folyamatának. Elég rémisztő dolgokat olvastam, például, azt, hogy mivel az első két foga így elvesztette az oldalról jövő támaszt, egymás felé fognak dőlni. Nem tudtam volna elviselni a gondolatot, hogy nem elég, hogy miattam törtek ki a fogai, de még tovább fog majd deformálódni az egész. Másnap reggel azonnal telefonálgatni kezdtem, és csakhamar leegyeztettük a második randevúnk időpontját a fogorvosnál.
Be kell valljam, én jobban féltem, mint ő. Nem akarom elmesélni a részleteket, nem is nagyon figyeltem oda, csak ha muszáj volt. Mindenesetre az eredmény lenyűgöző volt. Nem is tudtam, hogy hogy dicsérjem meg. Azt sem akartam, hogy az érezze, hogy a saját, régi fogai nem voltak szépek, hiszen azok voltak, de mindenképp éreztetni akartam vele, hogy ez is nagyon jól sikerült, mintha semmi sem történt volna.
Még volt néhány randink és azóta már hivatalosan is egy pár vagyunk. A hívó képem Fanniról a telefonomban pedig egy aranyos kis kép, ahol a hiányos középső fogaival mosolyog, miközben fél szemmel kancsalit. Annyira aranyos és szeretnivaló lány, úgy örülök, hogy össze hozott a sors.