A férjem imádja az autókat. Folyton autóversenyeket néz a tv-ben, autós magazinokat olvas, így tehát eléggé odavan értük. Immáron hat éve vagyunk házasok, de az autó őrülete még mindig nem hagyott alább. A fiunk is tiszta apja, imádja az autókat. A férjem névnapjára azt kapta, hogy az egyik haverjával elmehessen driftelni. A haver valójában az én haverom volt, én kértem meg rá, hogy egyszer vigye már el a férjemet. A férjem nagyon odavolt érte. Amikor hazajött, csak úgy csillogott a szeme.
- Ez hihetetlenül jó volt drágám! – újságolta. – Még sohasem kaptam ilyen jó névnapi ajándékot!
- Nagyon örvendek neki!- válaszoltam. – Bizony nem volt egy olcsó mulatság.
- Micsoda? Hát mennyi volt? – szörnyülködött.
- Na, nem olyan sok! Csak vicceltem! – nyugtattam meg.
- Oké. De egyébként a pénzt, azt honnan szerezted rá? Ugye nem a villanybojlerre félrerakott pénzből vettél el?
Ekkor mintha villámcsapás ütött volna belém. Hát persze! A villanybojler! Az a pénz arra volt félrerakva! Hiszen egy villanybojler drága, és jót szeretnénk venni. Milyen feledékeny vagyok! Persze a férjemmel elhitettem, hogy nem nyúltam hozzá.
Ezután a férjem külföldre utazott munkaügyben. Meghagyta, hogy intézzem el azt a villanybojler ügyet. Én persze rávágtam, hogy természetesen elintézem, ne aggódjon. Megkérdeztem pár ismerőst, hogy melyik típusú villanybojlert ajánlják. Egyértelműen a hajdú villanybojlerre jött a legtöbb szavazat. Azt mondták, a hajdú villanybojlerek a legmegbízhatóbbak. Jó minőségűek, és az ár-érték arányuk sem rossz. Aztán találtam egy oldalt, ahol a hajdú villanybojler árak a legkedvezőbbek voltak számomra.
Kiválasztottam azt, amelyik a legoptimálisabb, habár ebben az öcsém is segített. Szerencsére olcsó volt, így ki tudtam fizetni a maradék félretett pénzből. Szerencse, hogy a férjem okos, így gondol arra, hogy mi van, ha sokba kerül, így többet tettünk félre. Így hiába volt drágább a driftelés, végül a maradék pénz elég volt a villanybojler kifizetésére. Az öcsém szerint jó vásár csináltunk, hiszen a bojlerre pluszba van még két év garancia is, valamint neki is hajdú villanybojlere van otthon, és még nem volt problémája vele. Gyorsan kiszállították, beüzemeltük és remekül nézett ki.
Amikor a párom hazajött külföldről, nagyon megörült, mikor megmutattam az új villanybojlert:
- Aszta szívem! Nem hittem volna, hogy sikerül egyedül elintézned!
- Pedig ez csak természetes. – büszkélkedtem.
- Bámulatos! Ez csak nem hajdú villanybojler?
- De az! Honnan tudod? – kérdeztem.
- Felismerem, ez a legjobb! Nem volt nagyon drága?
- De hogy is!
- Ki tudtad fizetni abból a pénzből, amit gyűjtöttünk?
- Bőven! Még maradt is! … De már elköltöttem! – tettem hozzá gyorsan.
- Nem baj, megérdemled! – válaszolta.
Huh, ezt megúsztam.
- De drágám! Mondd, mit vettél?
Na, ettől féltem.
- Ezt az új szoknyát, ami rajtam van!
Összehúzta a szemeit:
- Ez már nagyon régóta megvan! Nem versz át, asszony!
- Na, jó. Bevallom. A te driftelésedre.
Ekkor elgondolkozott.
- De az még… az még előtte volt. – hebegte.
- – mondtam.
- És utána azt mondtad, hogy…
- Tehát hazudtál?
- De csak amiatt, hogy ne aggódj. – próbáltam menteni a helyzetet.
Tovább gondolkodott. Féltem, hogy haragudni fog. Végre megszólalt:
- Akkor végül is, mondhatjuk, hogy a maradékot rám költötted.
- Igen! – csattantam fel. – Csak rád!
Megint gondolkodott, majd megszólalt.
- Akkor hát, köszönöm! – mondta, és megcsókolt.
Örvendek, hogy nem haragudott, én fordított helyzetben lehet, hogy megorroltam volna rá. De szerencsére minden elintéződött, így miért is haragudna?
Még sokáig dicsérte a villanybojlert, ami azóta is nagyon jól üzemel, majd aludni tértünk. Ilyen ez a házas élet!