Anyám mindig emlékeztet arra, hogy én már óvodásként is autókat akartam „bütykölgetni”: ha apám valamit szerelt az autón (amire gyakran volt példa, mert az a kocsi aztán minden volt, csak megbízható nem), én azonnal ott lábatlankodtam körülötte. Hamar meg kellett tanulnia ezt kezelni, mert ha megpróbált elküldeni, akkor a saját kezembe vettem a dolgokat, és gyakorlatilag akadályozni kezdtem őt. Ha nem mondta, hogy hozd ide ezt vagy azt, akkor én képes voltam kipakolni mindent a szerszámosládából, és a magam módján „megjavítani” az autót. Amikor egy kalapáccsal elkezdtem csapkodni a dísztárcsát, apám azonnal kibújt a motorháztető alól, és inkább felemelt maga mellé: addig is szem előtt voltam, én pedig nagyon élveztem, hogy része vagyok az autó megjavításának.
Ezt csak azért meséltem most el, hogy érthető legyen, miért vagyok gyakorlatilag függője az autószerelésnek. Nem véletlenül beszélek függőségről, ugyanis a barátaim szerint az már beteges, hogy semmi baja nincs az autómnak, de én csak azért is szerelni kezdem, és az is, hogy valahányszor valamelyikőjük új kocsit vesz, én azonnal derékig vagyok a motortérben, mert mindenre kíváncsi vagyok.
Az ilyen „hobbi” aztán nem olcsó mulatság
Értelemszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy mindig mindent kicseréljek az autómon – ez őrültség is lenne. Viszont azt tény, hogy állandóan nézem a hirdetéseket, és ha látok valamilyen érdekes, használható alkatrészt, amivel még vagányabbá tehetem akár a saját, akár a barátaim kocsiját, biztosan megveszem. A telefonomon már külön könyvjelző az aprohirdetes, és minden unott percemben böngészem a legfrissebbeket, hátha rátalálok valami jóra.
Előnye: általában nagyon olcsón találok használható alkatrészeket, vagy akár kiegészítőket. Hátránya: túl sok „felesleges” dolgot szedtem már össze én is – de ez nem az oldal hibája, hanem az én függőségemé.
Miért nem járok rendes boltokba?
Erre a kérdésre három egyszerű válaszom van. Először is: azok általában sokkal drágábbak. Másodszor: mint már mondtam, nem azért veszek valamit, mert arra valóban szükségem van, hanem mert megtetszik hirtelen. Harmadszor: abban nincs annyi élvezet.
Mit értek az utolsó alatt? Hogy nagyon szeretek alkudozni mindenre, és az apróhirdetéses oldalakon általában lehetőségem is van erre. Sokan szándékosan tesznek fel szerintem olyan magas árat, hogy ahhoz képest inkább megérné azt a bizonyos alkatrészt újonnan megvenni, de általában legalább a felére (de akár kevesebbre) is le tudom alkudni őket. És, bár ezt nem mindenki szereti, és mégis imádom – egy szalonban pedig nem lehetne megcsinálni.
A nagy hátulütője az egésznek, hogy már nincs helyem semmi újnak
Ami miatt a feleségem nem örül ennek a hobbimnak, hogy a garázs az ő szavaival élve szeméthalommá változott. Én inkább nevezném múzeumnak, vagy kiállításnak, de azt tényleg el kell ismernem, hogy rengeteg olyan alkatrészt halmoztam fel, amit aztán végül nem használtam. A megoldás erre valószínűleg az lesz, hogy az ősszel átnézem az egészet, és kiválogatom a hasznosabb darabokat, ami pedig nem kell, attól megszabadulok. Persze nem fogok a kukába hajítani semmi: én is felteszek inkább mindent egy aprohirdeteses oldalra, és eladom, az árából pedig veszek valamit a feleségemnek. Megérdemli, azok után, hogy elviseli az ilyen, még számomra is néha teljesen értelmezhetetlen szokásaimat.
Valószínűleg egyesével fogom feltölteni őket, és én is azt a profi taktikát fogom alkalmazni, hogy magasabb árat adok meg, hogy aztán alkudozhassanak velem. Nem akarok meggazdagodni ebből, de ha még ráadásul pluszban is jönnék ki ebből, azt nem bánnám. Reménykedem benne, hogy vannak még a világban hozzám hasonló „autószerelés-függők”, akik tényleg lázba jönnek, ha meglátnak egy olyan alkatrészt, ami eddig hiányzott a gyűjteményükből. Az ő számukra egészen biztosan lesz néhány elképesztően jó ajánlatom – de ehhez előbb még át kell néznem a garázst, és kitalálni, mitől vagyok hajlandó megválni, és mi az, amit semmi pénzért sem engedek át másnak (legfeljebb csak akkor, ha hagyja, hogy én szereljem be a kocsijába).